A képen Kalamár Hajnalka És Kabarcz Zoltán látható. Házasok vagyunk, házasságpártiak és boldogságpártiak. Hiszünk abban, hogy egy házasság élethossziglan boldogság forrása lehet. A kép néhány éve készült, én azóta kissé idősebb lettem, megváltozott a hajam színe, formája, stb, Hajnalka viszont ugyanennyit fiatalodott, így aztán a kép átlaga megfelel a mai kinézetünknek.
Hajnalka pszichológus doktor, klinikus gyermekpszichológus, én magam szociológus, pedagógus és újságíró képesítéseket szereztem.
Tréningeket tartunk a személyes boldogulás, illetve közösségfejlesztés, szervezetfejlesztés területén, drogprevenciós programokat vezetünk, és vezetőképző tanfolyamaink vannak.
Hajnalka Csíkszentdomokosi születésű, 1976 óta él Magyarországon, cserébe én is éltem 3 évet Csíkszeredában, ahová azóta is visszavágyom.
Négy nagyszerű gyermek fölneveléséhez van közünk, Balázs közgazdász, jelenleg áruházigazgatóként dolgozik, Zsófi és Luca a média területén tevékenykednek, Rebeka pedig médiakommunikációt tanul a főiskolán.
Cikkek a közelmúltból:
http://viktoriafaktorok.hupont.hu/15/egeszseges-elet
http://www.csiki-hirlap.ro/#top
http://viktoriafaktorok.hupont.hu/35/figyeljunk-tudatosan-a-jora
http://www.szekelyhon.ro/archivum/offline/cikk/96048/figyeljunk-tudatosan-a-jora
Néhány gondolat, ami az eredményességgel kapcsolatos gondolkozásunkat, filozófiánkat jellemzi:
Először is szeretném kijelenteni, hogy engem is mélyen megdöbbentettek Manchin Róbert adatai, nagyon fontosnak tartom Hankiss Elemér cikkét, (Hankiss Elemér: Borúra ború - A pesszimizmus néhány változata) oknyomozó, összegző alapossága előtt le a kalappal („mert különben repül.” R.J.), de!
Hankiss Elemér föltett egy kérdést, és nem válaszolt rá, illetve csak részben válaszolt rá. Szerintem.
„Mi lehet, mik lehetnek az okai a magyar társadalom e döbbenetes fegyverletételének az ismeretlen jövő előtt?”
És ezután fölsorol seregnyi okot. Szám szerint tizennyolcat, és tudjuk, hogy még legalább tizennyolcat képes lett volna felsorolni.
A búsmagyarok, Az 1989 óta vesztesek. A cunami áldozatai. A hallgatag vagy hangos sértettek, A zárt gondolkodásúak. a jobb- vagy bal-szemellenzősök, Az alattvalók. A fejlődés-függők, Az EU-sértődöttek, Az Európát járó finnyás polgárok, Az ancien régime tagjai. A paranoiások, A Szókratészek. A megfáradtak. A lusták. A kudarckerülők. Az önbénítók. A cinikusok.
Sokat használt kategóriák, nincs mit vitatkozni ezekkel, egyet is értünk. Az édesanyám jut eszembe, aki amikor megkérdezte mi legyen a vasárnapi ebéd, 4–5 tétel közül lehetett választani. És ezek közül választottunk. Nem volt más.
Ha a problémára fókuszálunk, állandósítjuk a problémát. Ha jó módot akarunk, akkor nem elég a szegénységről vizsgálódnunk, hanem a jó módról.
És sokkal több szó kell essen a magyarok erényeiről, a humorérzékünkről például, a győzelmeinkről és arról a képességünkről, hogy tudunk nyerni, hogy mindig, mindent túlélünk, és megerősödünk a kihívásokban, hogy sokan vagyunk nyitottak, rugalmasak, alkalmazkodók, hogy békejobbot tudunk nyújtani az ellenségeinknek, és nem hagyjuk magunkat megosztani, hogy urai vagyunk legalább önmagunknak, hogy képesek vagyunk tisztán látni a helyzetünket, és felismerni a lehetőségeinket, jól kezeljük az érzelmeinket, hogy a saját értékeinket, eredményeinket becsülni tudjuk, büszkék tudunk lenni arra, amink van, hogy függetlenek vagyunk, hogy fölemelt fejjel tudunk szembenézni a nehéz időkkel is, hogy nem keveredünk a korpa közé, és erőnk megújul, mint a sasoké, és kitartóak vagyunk és szorgalmasak, és bevállaljuk a kockázatot, ha kell, és tudjuk, hogy igazunk van, amikor az életet értelmesnek, örömtelinek és méltónak képzeljük el.
Mert nem mindegy, miről beszélünk sokat, mert vannak, akik el is hiszik, amit hallanak.