Viktória faktorok

BALOGH BÉLA

A TUDATALATTI TÍZPARANCSOLATA

SZÉP REMÉNYEK, SZERÉNY EREDMÉNYEK

Szinte mindannyian szeretnénk egészségesek, boldogok, gazdagok, szépek és fiatalok lenni. A legtöbben szeretnének egy ideális társat, kedves, értelmes és szófogadó gyermekeket, jó anyóst, szép karriert, nagy utazásokat, és még sorolhatnám.

A törekvéseinkben nincs hiba, vágyunk a szépre, a jóra, a biztonságosra, és ezen célok elérésének érdekében szüntelenül gondolkodunk, cselekszünk, kombinálunk.

Mindazok, akik olvasták első könyvemet, A végső valóságot, bizonyára tisztában vannak már azzal, hogy a gondolatnak milyen hatalmas ereje van. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy életünkben hol marad a sok jó gondolat és jó szándék eredménye?

Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy olyan társadalomban élünk, ahol ezek a szándékok nem - vagy csak részben - valósulnak meg az egyének életében, és ez felvet néhány kérdést.

Vajon mit nem csinálunk jól? Mi az, amit jobban csinálhatnánk, és mi az, amit egészen másképp kellene megközelíteni? Esetleg van-e olyan dolog, amitől azonnali hatállyal el kellene határolódnunk?

Édesapám azt szokta mondani, hogy ha az ember már elmúlt ötven éves, és reggel úgy ébred, hogy nem fáj semmije, akkor egészen biztosan meghalt. Hiába a gyógyszeripar robbanásszerű fejlődése, hiába a megelőző praktikák egész sora, az emberek többségének életében egy egész sor dolog félrecsúszhat, és félre is csúszik.

Ilyenkor két eset lehetséges. Az első az, hogy a hibát, a kudarc vagy a boldogtalanság okát másokban keressük. Aki ezt teszi, sajnos nem számíthat arra, hogy a viharfelhők elmúlnak a feje fölül.

A második esel a lelkileg már fejlettebb, a tudatosság magasabb fokán álló emberekre jellemző, akikben felmerül a kérdés, hogy a kialakult helyzethez esetleg maguk is hozzájárultak, sőt, mi több, a kialakult helyzetért teljes egészében saját maguk felelősek.

Amennyiben sikerül az életedben jelentkező problémákat ebből a szempontból megvizsgálni, már lehet reményed arra, hogy a megoldást is megtalálod. Gondolataidnak ugyanis teremtő erejük van, akár tisztában vagy ezzel, akár nem. Segítségükkel szünet nélkül alakítod és irányítod a testi egészségedet és az életedben jelentkező valamennyi helyzetet.

Ha felismered, hogy az életedben jelentkező problémák feloldásának a titka nem az, hogy a külső körülményeken próbálsz meg változtatni, hanem az, ha önmagadat belülről átalakítod, nyertél.

Sokan már ezt az utat járják, több-kevesebb sikerrel. Kitűnő tanfolyamok, tréningek és gyakorlatok százai segítenek abban, hogy testi és lelki egészségünket helyre tudjuk állítani. Lehet, hogy sikerül is kiválasztanod azokat, amelyekről úgy gondolod, hogy segíthetnek.

Ebben az esetben már csak egy apró megoldandó feladattal kell megküzdened, és ez az idő. Vagy nevezzük inkább időhiánynak?

Hiába mondja bárki, hogy végtelen idő áll a rendelkezésünkre a fejlődéshez, attól a napnak még mindig csak huszonnégy órája van. Ez alatt az idő alatt kell biztosítanod a magad és családod anyagi hátterét, de bevásárolnod is kell, és a mosás, főzés, takarítás, gyermeknevelés sem halasztható máskorra. Közben szeretnél kikapcsolódni, pihenni, néha egy jó könyvet elolvasni, szórakozni. Ráadásul még aludnod is kell. Mindezt huszonnégy órában.

Márpedig ha a testi vagy lelki egészség megőrzésére vagy helyreállítására szolgáló gyakorlatokat mind elvégeznéd, ha az étrendben mindenre odafigyelnél, lehet, alig maradna időd egyébre.

így azután gyakran marad a hétköznapi rutin, és a jó szándék ellenére is kevés lesz a változás.

Ennek a könyvnek az elolvasása is időbe telik. Lehet, hogy hozzásegít néhány felismeréshez, közöl pár érdekes gondolatot, de lényeges változást az életedben ez sem fog előidézni.

A mellékelt CD azonban igen.

Mégpedig olyan módon, hogy nem vesz el semmit az amúgy is szűkre szabott szabadidődből. Mindaz, ami a CD-n kellemes zenei kísérettel elhangzik, elsősorban nem a tudatos énednek szól. Figyelhetsz rá, hallgathatod érdeklődéssel, de nem szükséges. Elég, ha háttérzeneként szól, de a legjobb az, ha elalvás előtt kapcsolod be, és belealszol, vagy úgy programozod a lejátszót, hogy felkelés előtt egy fél órával induljon.

Semmit nem fog elvenni az idődből.

De hat hónap alatt csodát tesz.

Hogy ez a „csoda" milyen mértékű, és az életednek mely területeire vonatkozik, sokban tőled is függ. A ma-

gam részéről ezt a CD-t csak tudatalatti akadályelhárításnak, vagy tudatalatti átprogramozásnak szoktam nevezni. Első változatát több mint tíz évvel ezelőtt készítettem el. Azóta nagyon sokan elkérték, és akik a használati utasításnak megfelelően alkalmazták, tanúsíthatják, hogy a hatás nem marad el.

PROBLÉMÁIDAT MINDENHOVÁ MAGADDAL VISZED

Igenis, lehet erkölcsi értékek figyelembevételével élni, másokat segíteni, és ötvenéves kor után is fájdalom nélkül ébredni. Ki lehet gyógyulni súlyos betegségekből, meg lehet oldani évtizedek óta tartó konfliktushelyzeteket, de ahhoz, hogy a rosszul sikerült dolgoknak elejét vehessük, le kell ásnunk problémáink gyökeréhez.

Annak idején szórakozva és másokat is szórakoztatva ismételgettem Murphy törvényeit.

„Ami elromolhat, az el is romlik." „Egyszerre megy tönkre minden." „Az egymással felcserélhető alkatrészek nem azok." Stb.

Sajnos csak később ismertem fel, hogy a gyakran ismételt és gyakran hallott kijelentések milyen kárt tudnak okozni az életemben.

Még 1987-ben, amikor sikerült Svédországba emigrálnom, úgy gondoltam, nem csupán a rám nehezedő nyomástól szabadulok meg. Ez abból adódott, hogy idegenként kezeltek a saját szülőföldemen. Úgy véltem, a szabad kapitalista világ lehetőségeivel élve minden más lesz az életemben. Valóban, nagyon sok minden megváltozott, de egy idő után döbbenten ismertem fel, hogy bizonyos dolgok kísértetként követnek. Az első meglepetés az volt, hogy a menekülttáborban egy román családdal kerültünk közös faházba, akik az otthoni mintát követve, gátlásta-

lanul szóltak ránk, hogy „beszéljetek románul!" Egy alkalommal eljött a táborba egy szatmári honfitársunk azzal a céllal, hogy az újonnan érkezett magyaroknak némi útbaigazítást adjon a svédországi élettel és lehetőségekkel kapcsolatban. Az összejövetelre néhány román is bejött, és mit ad Isten, egyikük részéről ott is elhangzott a szónoknak címzett rendreutasítás: „Beszélj románul!" Azt hittem, rosszul hallok. Nyilván rögtön akadt, aki felvilágosította az Illetőt: nem ártana, ha megnézné a térképen, hogy éppen hol is tartózkodik, és ezzel az eset - számunkra - mulatságos fordulatot vett, de rendkívül különösnek tűnt, hogy több ezer kilométerre Erdélytől ugyanaz történik velem és a többiekkel, mint otthon.

Később mérnökként munkát kaptam egy nagy építkezésnél, ahol az lepett meg a legjobban, hogy visszaköszöntek rám az ismerős arcok. Mintha korábbi munkahelyeimről „importáltak" volna embereket, oly kísérteties hasonlóságot véltem felfedezni egyes svéd építőmunkások és az erdélyiek között.

Társadalmilag sem változott lényegében semmi, ha csak az nem, hogy új nyelvet kellett tanulni, és ezúttal nem románul, hanem svédül beszélni magyar helyett. Itt már nem „bozgornak" (hazátlannak) neveztek, hanem csak úgy, egyszerű gyűjtőnéven „invandrare", azaz bevándorló voltam.

A munkahelyemen is kb. ugyanaz a helyzet állt elő. Sokkal jobban és sokkal többet kellett teljesítenem, mint a bennszülötteknek, mármint a svédeknek.

Bevallom, egy idő után elégedetlen voltam az újonnan kialakult helyzettel. Megvolt a kellő szorgalom, az igyekezet, a megfelelő tudás és a jó nyelvtudás. Mégis, hiába igyekeztem megváltoztatni bizonyos dolgokat, valahogy

újra és újra ugyanabba a mederbe terelődött minden. Ez idő tájt kezdett derengeni előttem, hogy az életemben valójában a saját gondolataim teremtő ereje dolgozik. De nem csupán a tudatos gondolatoké! Ha csak az lenne, amit tudatosan gondolok, akkor remekül menne minden. Ott vannak azonban azok a mélytudatban, tudatalattiban, tudatfölöttiben - bárhogyan is nevezném, a nem tudatos gondolkodás részeit - azok a régi elvárások, hitek, beidegződések, amelyek látszólag sokkal nagyobb erővel dolgoznak, és a tudatos szándékot és gondolatot újra és újra „felülírják". Elgondolkodtam arról, hogy valójában az egész szervezetem működése is olyan irányítás alatt történik, amelyről jóformán fogalmam sincs. Lélegzem, ver a szívem, megtörténik a bonyolult anyagcsere, és minden pontosan oda kerül, ahová kerülnie kell, miközben én ebben a folyamatban tudatosan nem is veszek részt.

De mi van akkor, ha ugyanilyen precízen és pontosan hajtok végre más belső utasításokat, amelyek a nevelés, a társadalmi környezet, a média és a reklámok hatására épülhettek be a nem tudatos gondolkodásomba? És ha beépültek, hogy lehetne ezeket felismerni és megszabadulni tőlük?

Sokáig töprengtem, amíg rájöttem: ha vannak bennem ilyen „programok", amelyek bizonyos élethelyzetekben átveszik az irányítást a tudatos gondolkodás fölött, és ezek a programok nem tudatosak, akkor semmi esélyem arra, hogy felismerjem őket. Talán pszichológus segítségével és sok idő ráfordításával el lehetne érni bizonyos részeredményeket, de átfogóan, minden részletre kiterjedően feltérképezni a tudatalattit lehetetlen.

Aztán felmerült bennem a lehetséges megoldás.

Ha nem ismerem a térképet, ami rendszeresen rossz irányba vezet, mi történne, ha helyettesíthetném egy általam készített térképpel, ami a jó irányt mutatja? És természetesen nem ártana tudni azt sem, hogy melyik az a bizonyos „jó irány".

Ekkor már tagja voltam a svédországi Fehér Sas Páholynak, és túl voltam azon a felismerés-áradaton, amely végül A végső valóság c. könyv megírásához vezetett. így hát nem volt nehéz kitalálni, hogy a sikeres és boldog élet programja csakis olyan lehet, ami harmóniában van az univerzálisan érvényes törvényekkel. Nagy érdeklődéssel olvastam a tudatalatti gondolatok hatalmáról szóló könyveket, és egyre jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy ezek a könyvek nagyszerűek ugyan, de az életemben nem hoznak lényeges változást. Ahhoz ugyanis, hogy egy gondolatból tudatalatti hit vagy beidegződés legyen, azt a bizonyos gondolatot nagyon sokszor kell ismételni vagy hallani. Összeválogattam hát bizonyos pozitív gondolatokat, és zene kíséretében felvettem őket egy kazettára. A kazettát betettem az autóm magnójába, és ettől kezdve mindennap munkába menet és munkából jövet csak azt hallgattam.

Öt hónapig nem történt semmi.

A hatodik hónapban, mintha a „levegőben lógtak volna", kezdtek felbukkanni korábban nem is sejtett lehetőségek. Aztán elkezdett történni a „csoda". Ezt a csodát és az odavezető utat szeretném most megosztani olvasóimmal, bízva abban, hogy ami nekem és nagyon sok barátomnak és ismerősömnek segített, olvasóim számára is pozitív változást fog hozni. Természetesen csak annak, aki szükségét érzi, és maga is szeretné.

SAJÁT MAGUNKAT EGYETLEN GONDOLATUNKTÓL SEM KÍMÉLHETJÜK

Mindenekelőtt szeretném ezúton is minden olvasó számára nyilvánvalóvá tenni, hogy a gondolat ereje miként hat az anyagra, és következésképpen a fizikai testünkre.

Sokan és sokat írtak már arról, hogy nem csupán cselekedeteink, hanem puszta gondolataink is óriási hatást gyakorolnak saját szervezetünkre és egészségünkre. A pozitív gondolkodással kapcsolatban egész irányzatok és iskolák alakultak ki, számomra mégsem volt egyiknek sem olyan meggyőző ereje, mint Masaru Emoto japán kutató eredményeinek. Ő az első, aki láthatóvá és meg-mutathatóvá tette, hogy minden gondolatunk hatást gyakorol az anyagra, jelen esetben a vízre.

Emoto különböző vízmintákat vett, azokat lefagyasztotta, és mikroszkóp alatt lefényképezte a kialakult kristályokat. Majd felfigyelt arra, hogy a lefagyasztott víz mindig másképp kristályosodik ki, attól függően, hogy milyen szavakat mondunk a vízminta jelenlétében.

Masaru Emoto: A víz üzenetei c. könyve már bejárta a világot, és Japánban Emoto úr kiemelt tiszteletnek örvend. Munkásságának jelentőségére azonban csak akkor tudunk ráébredni, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a gondolat és a kimondott szó ereje nem csupán a testünkön kívül lévő vízre gyakorol ilyen döbbenetes hatást. íme néhány példa A víz üzenetei c. könyvében szereplők közül:

Látható tehát, hogy a rossz, illetve a jó gondolatok által vezérelt szavak milyen hatást gyakorolnak egy csepp vízre. Vajon csak a környezetünkben lévő vízre hatnak ezek a gondolatok? Vagy netán megtörténhet, hogy ugyanúgy hatnak a szervezetünkben lévő víz minden egyes cseppjére? A testünk nagyon sok vízcseppből áll, hiszen több mint 70%-a víz. És vajon csak akkor hatnak, ha kimondjuk őket? És vajon csak a vízre hatnak, vagy a többi anyagra is?

Ezekre a kérdésekre ad egyértelmű választ a két üveg főtt rizs.

Ennek a két mintának nem mondtak semmit. Csak gondoltak egyet, és az egyikre ráragasztottak egy címkét azzal a felirattal, hogy „te hülye", a másikra pedig egy címkét azzal a felirattal, hogy „szeretet".

Majd pár napig úgy hagyták...

Ez az eredmény azonban rendkívül komoly figyelmeztetés. Hiszen nem csupán arról van szó, hogy két üveg rizs másképp viselkedik különböző gondolatok hatására, hanem arról is, hogy elég egyetlen rossz gondolat, és a testünkben lévő minden csepp vízre, és a testünket alkotó minden molekulányi szerves anyagra nagyon erős negatív hatást gyakoroltunk. Bármi rosszat gondolunk is másról, bármi rosszat készülünk is tenni mással, ha kimondjuk, ha nem, ha megtesszük, ha nem, előbb saját magunkban hozzuk létre a változást, és annak következményeit .

Korábban (A végső valóság c. könyvben) már kifejtettem, hogy az ismert fizikai törvények alapján, a kísérleti eredmények figyelembevételével egyszerűen kizárható a feltételezés, miszerint a gondolatainkat a fizikai agy hozza létre. Az emberi test, az emberi szervezet egy irányított rendszer, amit egy másik rendszer, egy magasabb rezgésszámon létező energiarendszer irányít. Bár az irányító rendszernek is több rétege és szintje van, nevezzük az egyszerűség kedvéért aurának. Nos, íme újabb bizonyítéka annak, hogy az aurában lévő gondolatok alakítják az anyagot - jelen esetben a vizet - testen kívül, és a szerves anyagokban, tehát a testen belül is, és nem a testben végbemenő kémiai és fizikai változások hozzák létre a gondolatokat. Darwin és az evolúciós elmélet minden elfogult hívőjének figyelmét szeretném még egyszer felhívni a jelenség lényegére.

Nem a farok csóválja a kutyát!

De ha a gondolatok ilyen hatást gyakorolnak a vízre és a szerves anyagra, vajon milyen hatást gyakorolnak az életünk alakulására? És mi történik abban az esetben, ha esetleges ellenséges vagy barátságos gondolata-

inkat az ismeretségi körünkben lévők - tudat alatt ugyan - de érzékelik? És mi történik abban az esetben, ha saját magunkról gondolunk rosszat?

Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan beteg emberekkel, akik szünet nélkül fújják a tüneteiket, és meg nem szűnő panaszáradat az életük. Nos, mit tesznek ezek az emberek valójában? Minden alkalommal újragondolják, újrateremtik a tüneteiket, a betegségeiket, gondolatban valósággal fenntartják azt az állapotot, amiből ki szeretnének mászni.

És - ha már itt tartunk - az ember nemcsak bizonyos betegségekből szeretne kimászni. Legalább annyira gyakori, hogy bizonyos élethelyzetekből, konfliktushelyzetekből, nyomasztó anyagi körülményekből, rossz párkapcsolati viszonyból szeretne kilépni.

Sokan mégis képtelenek erre. Képtelenek, mert gondolataikkal a meglévő helyzet energiáját táplálják, és nem az új, a kívánt helyzet energiáit erősítik. Ahová gondolat megy, oda energia megy. Vajon mennyi energiát, azaz gondolatot fordítunk arra, hogy a fennálló áldatlan helyzet minden részletét újra átgondoljuk, és kitaláljuk az újabbnál újabb érveket saját védelmünkre, vagy az „ellenfél" sértegetésére?

Minden egyes panasz, akár csak gondolatban is, visszahúzó erő. Hogy ez az erő mekkora? Gondoljunk csak az ólomkamrás kísérletekre, vagy az Apolló 14 esetére. Ha a gondolat át tud hatolni két ólomkamra falán, és meg tudja tenni az ólomkamrák közötti 1700 km-es távolságot, ha a gondolat át tud hatolni egy jól szigetelt űrkabin falán, és meg tud tenni 250 000 km távolságot, akkor ez bizony hatalmas erőt képvisel. És ezt a hatalmas erőt rendkívül gyakran fordítjuk mások ellen,

de közben semmi módon nem kerülhetjük el, hogy saját magunk ellen is fordítsuk, mert saját magunkat egyetlen gondolatanktól sem kímélhetjük meg.

Ezért aztán rendkívül sok tanfolyam és továbbképzés indult arra vonatkozólag, hogy tudatosan a pozitív gondolkodás irányába tereljen bennünket, hiszen ez az egyik kulcsa a jobb és teljesebb életnek.

De van itt valami, amivel ezek a tanfolyamok - az agykontroll kivételével - nem tudnak mit kezdeni. Ez pedig a tudatalattiban, tudattalanban elrejtett gondolatokról, programokról, mély belső hitekről szóló rész.

Pedig a legtöbb galibát pontosan ezek okozzák.

A JÓ SZÁNDÉK NEM ELÉG

Jó szándékkal, pozitív gondolatokkal, nagy lendülettel és szép reményekkel hozzákezdünk valamihez, és az eredmény rossz lesz, vagy nagyon gyenge.

Megrázzuk magunkat, és újra nekilendülünk.

És az eredmény ismét rossz lesz.

Hogy ez kinél milyen területen jelentkezik, az rendkívül változó. Van, aki párkapcsolati viszonyait rontja el sorozatosan, van, aki anyagi helyzetén nem tud segíteni, van, aki egészségi állapotával kínlódik, és még sorolhatnám. A harmadik, negyedik próbálkozás után az emberben elkezd kialakulni egy olyan meggyőződés, hogy ő már csak ilyen, neki ehhez vagy ahhoz nincs szerencséje, gyakran panaszkodik is emiatt, és így a helyzetet tovább rontja.

Nézzünk hát a dolgok mélyére! Mi az a gondolati erő vagy program, ami a jó szándék és pozitív tudatos gondolkodás eredményeit képes áthúzni, és honnan származik?

Sokan és sokat beszéltek már a tudatalatti részünkről, amely az életünk lényeges, meghatározó tényezője. Ez valóban így van. Lássuk hát, hogyan is kerülnek be a tudatalattiba bizonyos gondolatok, bizonyos programok, vagy hitrendszerek.

AGYMOSÁS

avagy

MÉLYTUDAT-SZENNYEZÉS?

A pszichológusok tisztában vannak vele, hogy a tudatunk megszűri a dolgokat, és bizonyos dolgokat elfogadunk, más dolgokat elutasítunk. Ez természetes. A tudatalattin azonban nincs ilyen szűrő. A tudatalatti másként működik. Amit egyszer hall, az egyszerűen lepereg róla. Az olyan dolgokat viszont, amelyeket több százszor hall, egy idő után beépíti, mint „programot".

Márpedig mindannyiunknak vannak szülei, nevelői, és gyermekkorunkra visszatekintve biztosan halljuk -belső hallásunkkal -, hogy „már százszor megmondtam", hogy ezt vagy azt csináld, vagy ne csináld. Már százszor - sőt sokkal több, mint százszor - hallottuk, hogy ügyetlenek vagyunk, lusták vagyunk, irigyek vagyunk. Milliószor hallottuk, hogy kevés a pénz, hogy ezt vagy azt nem engedhetjük meg magunknak. Akaratlanul is belénk ivódott a szüleink, nevelőink által mutatott minta, átvettük gondolkodásmódjukat, gyakran szokásaikat is, és a 16-18 éves kori lázadás után pár évvel vagy évtizeddel döbbenten ismerjük fel, hogy szép reményeink és nagy céljaink helyett szánalmas középszerű életet élünk, és az egész egyáltalán nem hasonlít a boldogsághoz. Azt mondják, a legtöbb ember 40 éves kora után csendes beletörődésben él. A népi bölcsesség is rögzíti a szülők általi tudatalatti programozás következményeit.

„Nézd meg az anyját, vedd el a lányát" tartja a közmondás. Hiába esküszik meg a lány, hogy ő soha nem lesz olyan, mint az anyja, a tudatalatti program, a „már százszor megmondtam" szüretlen parancsa óhatatlanul elvégzi a maga munkáját.

Lássunk egy egyszerű példát.

A szülők féltő gondoskodással nevelik gyermeküket. Óvják széltől, víztől, balesettől és betegségtől.

És tanítják. Tanítják mindarra, amire őket is megtanították a szüleik, mindarra, amit saját tapasztalataikból leszűrtek. A gyermek huncut, szófogadatlan, vagy csak nehezen hajlik az idomításra, ezért a szülő újra és újra elmondja neki a követendő szabályokat. Egy alkalommal a gondos édesanya észreveszi, hogy a gyermek pénzzel játszik, sőt a szájába veszi. Természetes ösztönétől hajtva azonnal rászól:

-  Pistike, azonnal vedd ki a szádból a pénzt! Piszkos!
A pénzt mindenki összefogdossa. Tele van bacilusokkal.
Ha már hozzá nyúltál, máris menj kezet mosni!

Pistike rémülten vagy értetlenül, de szót fogad. Az anyuka azonban tudja, hogy egy figyelmeztetés nem elég. Sokszor el kell mondani a gyermeknek, amíg valamit jól megjegyez, és szokásává válik. Talán százszor is, vagy még többször.

-  Pistike! Már százszor megmondtam, hogy a pénz
piszkos! Hát nem érted? Azonnal menj kezet mosni!

Pistike nem igazán érti. Hiszen mindenki mindent összefogdos. Mennyivel jobb egy kilincs, vagy egy kapaszkodó a villamoson? Egy valamiben azonban biztosak lehetünk. Ha sokszor hallja - márpedig a szülő igazán kitartó tud lenni a gyermeknevelésben -, Pistike elhiszi. Nem ám csak úgy felületesen, rövid időre, hiszékenységből, hanem jó mélyen,

a tudatalatti legmélyebb régiólba bevésve. Ez válik tudatalatti hitévé, és közvetve cselekedeteinek és gondolatainak irányítójává. Hogy hogyan és mitől? Egyszerűen attól, hogy míg a tudatos elmének van szűrője, mérlegel, elfogad vagy elvet dolgokat, addig a tudatalatti részen ilyen szűrő nincs. A sokszor ismételt, sokszor hallott dolgok mélyen bevésődnek, és „hit"-ként, vagy jelenkori szóhasználattal „prog-ram"-ként működnek.

A fent említett program természetesen nem fogja megóvni Pistikét egy életre a bacilusoktól. Egy valamitől azonban biztosan megóvja, és az a pénz. Tudat alatt, ösztönösen, belső „hitéből" fakadóan távol szeretné tartani magát mindattól, ami piszkos, ami fúj, pihá, kakás stb. A nevelés sikere ilyen szempontból bámulatos lesz, és persze egy életre lehangoló. A gyermek felnő, és tudat alatt tudni fogja, hogy a pénz piszkos, és hogy a lehető legjobb, amit tehet, az, ha távol tartja magát tőle. Minden cselekedetének, pénzgyűjtési szándékának, anyagi, gazdasági sikert célzó tevékenységének a hátterében ott van a „program", ami csak egyet tud: úgy kell intézni a dolgokat, hogy abból pénz semmiképpen se legyen. Ha pedig mégis lenne, akkor a lehető leggyorsabban meg kell tőle szabadulni!

Ez természetesen csak egy kiragadott példa a kitartó és következetes nevelés hitépítő mechanizmusából, hiszen ugyanígy említhetnénk azokat, akikre gyermekkorukban nagyon sokszor rámondták, hogy ügyetlen, lusta, semmirekellő, kétbalkezes, irigy, kövér, sovány, csúnya, és szinte vég nélkül folytathatnánk. Ezek a tudatalattiba beépülő programok vagy hitrendszerek fogják meghatározni az egyén magáról alkotott véleményét, gondolatait, cselekedeteit.

Jó lenne felmérést készíteni arról, hányan vannak, akik jó szándékkal, erejükben és tehetségükben bízva belevágnak valamibe, és reménykedve várják a megfelelő eredményt, csak azért, hogy újra és újra keservesen csalódjanak. A tudatalatti hit hatalmát nem lehet megtörni. Aki elég éber, előbb-utóbb észreveszi, hogy melyik is volt az a „szerencsétlen" mondat, oda nem illő tréfa vagy megjegyzés, amely „véletlenül" csúszott ki a száján, és a dolgokat rossz irányba térítette. A legtöbben azonban sorozatos balsikereik tanulságát levonva tovább rontanak a helyzetükön. Elkönyvelik magukban, hogy ők már csak ilyenek, és mondogatják, mondogatják maguknak és másoknak.

Ilyen esetben nem segít a tudatos gondolkodás, mert a tudat alatt futó program mindig „átírja" az eredményt. Az igazi probléma az, hogy ezeknek a programoknak a létéről mit sem tudunk. Mély, belső hitként működnek, ezért soha, semmilyen körülmények között nem kérdőjelezzük meg bizonyos döntéseinket.

Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos tekintetben „agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan - a reklámok.

Agymosást?

Dehogy. A mosás célja a tisztítás, a tisztulás. A reklámok azonban a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos „mókuskerékben", amely az újabb javak megszerzését lehetővé teszi. Itt nem agymosásról, hanem a

tudatalatti vagy mélytudat állandó szennyezéséről van szó. Ezt a mélytudat-szennyezést végzik a félelemkeltő hírek, amelyeket azért sugároznak újra és újra, hogy ne a szeretetre, az egységre és a szépségre gondoljunk, hanem a megosztottságra, a betegségre, a harcra, a terrorizmusra és a halálra. Ez teszi lehetővé a fegyveripar szárnyalását, ez teszi lehetővé a gyógyszeripar részvényeinek értéknövekedését.

Kislányomat, amennyire lehetett, óvtukaTV-híradók-tól. Próbálkozásunk, úgy tűnik, nem volt sikeres, mert hároméves korában, egy alkalommal váratlanul megállt az egyik áruház közepén, és - mintegy magának - ezt mondta:

„Milyen rossz is ez a világ. Az emberek ölik egymást."

Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy ez a Föld pillanatnyilag valóban nem a legjobb világok egyike, de mi azért vagyunk itt, hogy jobbá tegyük. És hogy valóban vannak, akik ölik egymást, de csak a buták, akiknek a szívében nincs szeretet.

A gyakran ismételt hírek - és van-e olyan nap, amikor nem esik szó gyilkosságokról, robbantásokról, merényletekről? - beszivárognak az emberek és a gyermekek mélytudatába, lassan viselkedési mintává alakulnak, és azután csak csodálkozunk, amikor azt halljuk, hogy egyik vagy másik diák lelőtte a tanárát és az osztálytársait, vagy azt, hogy egy ötéves gyermek lelőtt egy hároméves kislányt.

A tudatalatti ugyanis - mint azt a reklámok esetében is láthatjuk - hozzáférhető. Csupán a „már százszor megmondtam" elvét kell alkalmazni, és az új program beépül. És mennyi fegyvert el lehet adni, ha az emberek lelnek. És milyen könnyű irányítani őket...

Vajon miért vannak mindig nagy sorok a McDonalds előtt, és a mellette lévő Burger King-nek alig van vásárlója?

Jobb az étel?

Tudjuk, hogy nem.

Olcsóbb?

Szó sincs róla.

Szeretünk sorban állni?

Aligha.

Beprogramozták a tudatalattinkba a sok reklámmal?

IGEN!!!

Ez az egyetlen oka. Semmi más. A gyermek már úgy nő fel, hogy a „Mekibe" akar menni, mert ott játékot is kap. És így van ez nagyon sok más termék esetében is.

A program származhat szülőktől, nevelőktől, barátoktól és iskolai tanárainktól. Származhat reklámokból, de származhat a társadalmi rendszer szlogenjeiből is. Ezek talán a legveszélyesebbek, mert kész „értékrendet" szolgálnak fel, és a lehető legnagyobb mértékben akadályozzák a szabad gondolkodást. Ezért is tekintették mindig rendkívül veszélyesnek - és nem csak a kommunizmusban - a szabad gondolkodókat, akiknek sikerült kivonniuk magukat a „pártprogram" vagy az éppen divatos ideológia állandóan ismételt és minden médián keresztül sugárzott programozó ereje alól. Kedves kolléganőm szokta mondogatni, hogy „a hit hallásból van", és ez így igaz. Csakhogy bármi legyen is az, amit nagyon sokszor hallunk, egy idő után hitként épül be, és tudatalatti hitként, az életünk mozgatórugójaként kezd működni. Mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy az állítás igaz vagy nem, hogy összhangban van-e az univerzális törvényekkel, vagy épp ellenkezőleg.

Kambodzsában a „Vörös Khmerek" annak idején valóságos háborút vívtak az intellektus, a józan gondolkodás ellen, és kivégeztek mindenkit, akinek szemüvege volt, hiszen a szemüvegre nyilván olyan embereknek van szükségük, akik sokat olvasnak, tehát veszélyes gondolataik lehetnek.

Hittek benne.

Ez is hit.

És ez a hit egyáltalán nem volt építő jellegű.

Talán ezért is tanította Jézus annak idején (az Akasha krónikából, Levi H. Dowling által lehozott tanítás), hogy:

„A megváltás egy három fokból álló létra, ami az ember szívéből az Isten szívébe vezet.

Az első lépcső a hit, és ez az, amiről az ember úgy gondolja, lehet, hogy igaz.

A belső bizonyosság a második, és ez az amiről az ember egészen biztosan tudja, hogy igaz.

A harmadik a megvalósulás, mikor az ember maga az igazság.

A hit elvesztődik a belső bizonyosságban, és a belső bizonyosság elvesztődik a megvalósulásban, és az ember akkor éri el a megváltást, amikor eléri az isteni életet, amikor Isten és Ő egy."

MÁR SZÁZSZOR MEGMONDTAM...

Lépjünk hát egy nagyot és merészet, és ismerjük fel, hogy a világot olyannak látjuk, amilyennek gondoljuk, sőt amilyennek tudat alatt hisszük. Ha környező világunkon változtatni szeretnénk, akkor elsősorban saját magunkon kell változtatnunk. Valamilyen módon meg kell változtatnunk a világról és benne a magunk szerepéről kialakult - tudatalatti - hitünket, elképzeléseinket.

Ezt pedig, tudjuk, milyen módon tehetjük meg.

A „már százszor megmondtam" elve alapján.

Mi történne akkor, ha százszor, de lehet, hogy több százszor is meghallgatnánk olyan pozitív és építő jellegű kijelentéseket, amelyek életünk legfontosabb területeit lefedik? Gondolok itt az alábbiakra: egységtudat, megbocsátás, elfogadás, jóvátétel, egészség, ideális társ, siker, bőség, béke és harmónia, valamint bölcsesség.

Tekinthetjük ezt akár a tudatalatti tízparancsolatának is, bár itt minden címszó alatt egy egész kis csomag -jelen időben megfogalmazott - pozitív és építő jellegű kijelentés hangzik el. Amennyiben ezek a területek a tudatalattiban jól működnek, meg fogják határozni az egész élethez való hozzáállásunkat.

Gondoljuk csak végig...

Ha életünkben az itt felsorolt területek kifogástalanul működnének, jobban éreznénk magunkat?

- Ha sikerülne úgy tekintened önmagadra, mint a nagy
Élet elválaszthatatlan részére, és biztosan tudnád, hogy
mindenre van időd, mert az életed örök...

-  Ha nem hordoznál haragot a szívedben, és mindenkinek meg tudnál bocsátani, még önmagadnak is...

-  Ha könnyen el tudnád fogadni, hogy mindenki különbözik tőled, és jónak tudnád tartani, hogy mások másképp élik az életüket...

-  Ha felismernéd, hogy te is követtél el hibákat, és lehetőségeidhez képest igyekeznél ezeket helyrehozni...

- Ha teljes és tökéletes testi egészségnek örvendenél...

-  Ha volna egy ideális társad, akivel tökéletesen kiegészítitek egymást, és akivel az élet csupa öröm...

-  Ha sikeresnek érezhetnéd és mondhatnád magad a munkádban, a szakterületeden, a vállalkozásodban...

- Ha bőségben, anyagi gondok nélkül élhetnél...

-  Ha rendelkeznél annyi bölcsességgel, hogy nyugodt belső mosollyal szemléld a világ változását...

-  És végül, ha béke és harmónia uralkodna az életedben...

Ha mindez így lenne, jobban éreznéd magad?

Nos, kifejezetten ezen célok elérésének megkönnyítésére készült a könyvhöz mellékelt CD, amelyet több mint tíz évig teszteltem, mielőtt úgy döntöttem, hogy jelen formájában közzé lehet tenni.

A fenti címszavak szerint csoportosítva, zenei aláfestéssel, olyan gondolatok hangzanak el, amelyek fokozatosan beépülnek a tudatalattiba. Az anyag összeállításához inspirációs forrásként használtam Louis L. Hay, Éld az életed c. könyvét, de a pozitív gondolatok megfogalmazásakor olyan fontos részek kerültek bele a szövegbe, amelyek más, tudatalattiról szóló könyvekből sajnos

hiányoznak. Az elv ugyanaz, amit minden reklámmal foglalkozó szakember ismer. Minél többször hallunk vagy látunk valamit, annál erősebb lesz a belső késztetés -gyakran nem is vagyunk tudatában -, hogy engedelmeskedjünk a reklám utasításának.

A CD ugyanígy működik, annyi különbséggel, hogy tapasztalataink alapján a „már százszor megmondtam" nem elég. A javasolt minimális időtartam 6 hónap, napi minimum kétszeri meghallgatással.

Ez legkevesebb 360 meghallgatást jelent.

Bármilyen jók is a tudatalatti hatalmáról szóló könyvek, egészen biztos, hogy egyiket sem fogjuk 360-szor vagy még többször elolvasni. Az ilyen könyvekben ajánlott gyakorlatokhoz is komoly kitartás és elég sok idő kell. Ugyanez a helyzet a sikeres agykontroll esetében. Időt kell rá fordítani. Sajnos ezzel sem mindig rendelkezünk, és - még ha rendelkezünk is -, a kitartásunk sem mindig az igazi.

Most azonban itt van egy CD, amit csak hallgatni kell, nem is kell rá odafigyelni. Mint ahogy gyermekként a szülői hangra sem figyelünk oda, amikor azt mondja: „fiacskám, rakj rendet magad után!"

A tudatunkról simán lepereg, és nyugodtan le is pereghet mindaz, ami a CD-n elhangzik. A tudatalatti, vagy mélytudat azonban mindig figyel és raktároz. Ezért aztán hallgathatjuk reggel, félálomban, felkelés előtt, hallgathatjuk este, lefekvés után, és az sem baj, ha belealszunk. Hallgathatjuk olvasás, mosogatás, ké-zimunkázás vagy barkácsolás közben, hallgathatjuk az autóban munkába menet és jövet. Nem fog elvenni az amúgy is kevés időből, amit naponta magunkra szánunk.

Kezdetben azért számolhatunk bizonyos nehézségekkel.

Saját tapasztalatomból és mások tapasztalataiból leszűrve annyit mondhatok róla, hogy nagyon gyakori a belső felháborodás bizonyos kijelentések hallatán. Előfordulhat, hogy úgy érzed, ez a te életedtől teljesen idegen. Megtörténhet, hogy bizonyos kijelentéseket a valósággal nem megegyezőnek, azaz hazugságnak fogsz tekinteni, annál is inkább, mert a gondolatok kivétel nélkül jelen időben, kész tényként hangzanak el.

Ennek természetesen nagyon komoly oka van. A tudatalattink ugyanis egyetlen időt ismer. Ezt az időt úgy hívják, hogy MOST. Számára nincs múlt, nincs jövő. Ha azt mondom, hogy ez vagy az lesz holnap, azt úgy értékeli, hogy rendben van, tehát NEM MOST. Nem tudom, észrevetted-e, hogy az életedben mindig MOST van. Soha nincs holnap vagy tegnap. Az csak gondolati torna, de nem a valóság. A valóság az örök MOST-ban zajlik.

A belső ellenkezés kezdeti állapotán túl tudod tenni magadat, ha felismered: életed valóban nem olyan, mint ahogy azt az elhangzó állítások bizonygatják. De mit is teszel most? A gondolat hatalmas erejével és a „már százszor megmondtam" elvét alkalmazva azon dolgozol, hogy életedet harmonikussá, kiegyensúlyozottá, boldoggá és sikeressé tedd.

Mikor lesz ennek eredménye? - kérdezhetnéd.

Nos, a tapasztalat azt mutatja, hogy jó munkához idő kell, de nem olyan sok. Lehet, hogy az első öt hónapban szinte semmi nem történik. Azután - mintha valami különös dolog „lógna a levegőben" - lehetőségek villannak fel, és kezdenek körvonalazódni. Olyan lehetőségek, amelyekről korábban még álmodni sem mertél. Aztán úgy hat hónap elteltével ezek a lehetőségek elkezdenek „ma-

terializálódni", testet ölteni a fizikai világban. A földi életben megindul a változás.

Ne számíts arra, hogy egyik napról a másikra csodák történnek, de kérlek, igyekezz felismerni a folyamatot, amely az életed bizonyos területein jelentkező kátyúkból szépen, fokozatosan kivezet. Az emelkedés és a fejlődés ettől kezdve akár folyamatos is lehet. A teljes sikerhez természetesen hozzájárul, ha az univerzum erkölcsi-fizikai törvényeit ismered és betartod.

apró betűs fejezet

Bizonyos szerződések alján vagy utolsó oldalán egészen apró betűkkel feltüntetnek olyan feltételeket, amelyeket az ember rendszerint nem olvas el. Amikor jogainak vagy elvárásainak érvényesítésére kerülne sor, akkor világosítanak fel, hogy ne számítsunk segítségre, és különben is, tudhattuk volna, ha elolvassuk az apró betűs részt.

Ennek a CD-használatnak is van „apró betűs része", amit ez alkalommal - a fent említett hagyománytól eltérően - nem félig rejtve, olvashatatlanul apró betűkkel, hanem nyíltan az olvasó elé tárok.

A CD rendszeres hallgatása valóban mélyreható változásokat fog hozni az életedben. De ne feledd, hogy korábban esetleg nem ezek szerint az alapelvek szerint éltél. Korábbi cselekedeteidnek a következményei olyanok, mintha feladtad volna őket postán, önmagadnak címezve. Meg fognak érkezni. Nem büntetésként, hanem tani-

tó leckeként. Ez az, amit keleten a karma törvényének hívnak. Az Ok és Okozat Törvénye alól nincs kibúvó. Azt is mondhatnám, hogy a CD karma ellen nem működik, de ez mégsem egészen így igaz. A 2. Megbocsátás, a 3. Elfogadás és a 4. Jóvátétel címszó alatti gondolatok beépülése ugyanis rendkívül sok lehetőséget nyit arra, hogy felismerd, és még idejében helyrehozd bizonyos tévedéseidet. Nyilván nem sokat tehetsz abban az esetben, amikor valamelyik előző életedben elkövetett dolog következménye ér utol, de ott is segítségedre lehetnek az új gondolatok az elfogadásban és a megbékélésben.

Bár a tudatalatti átprogramozása az élet legfontosabb területeit lefedi, a tapasztalat alapján mégsem lehet elvárni, hogy minden területen azonnali, jelentős változás álljon be. Bizonyos területeken hamarabb jelentkeznek a változások, más területeken később. Számomra hat hónap után szinte azonnal megváltoztak az anyagi körülmények, de az ideális társra még hét évig várnom kellett.

IDEÁLIS TÁRS Csak saját felelősségre!

Az ideális társra vonatkozó résszel csínján kell bánni. Nem minden életben kapjuk meg a lehetőséget arra, hogy lelki társunkkal együtt lehessünk. Ennek jó oka van, hiszen a teljes és felhőtlen boldogsághoz mindkét fél részéről kell bizonyos fokú lelki érettség, Ezért, ha valakinek alapjában véve jól működő házassága van, gyermekei vannak, és ezzel bizonyos kötelezettségeket magára vállalt, akkor azt javasolnám, hogy az erre vonatkozó tudatalatti programot - a hatodik felvételt - „ugorja át". A CD-lejátszók programozhatók, a számok kazettára másolhatók, a CD-ről saját használatra lehet olyan égetett másolatot készíteni, amely a hatodik számot nem tartalmazza. Mindez ma már meglehetősen könnyűszerrel megoldható.

Másik fontos szempont, amit ennél a résznél figyelembe kell vennünk az, hogy - bár vágyunk egy ideális társra -gyakran megfeledkezünk arról, hogy a kapcsolat két emberről szól, és nekünk magunknak is ideális társsá kell válnunk a másik ember számára. Az élet minden területen tükörként működik, és kifelé azzal találkozunk, amit valójában magunkban hordunk. Hogy lehet elvárni, hogy olyan társra akadjunk, aki becsületes, szerető szívű, hűséges és igaz, ha mi magunk még csak a közelében sem járunk ezeknek a tulajdonságoknak?

Megmondom.

Sehogy.

Ne is legyenek ilyen irányú illúzióink.

Az univerzumban kifogástalanul működik a rezonancia és a megfelelés törvénye. Hasonló a hasonlót vonzza. Ha szebbet, jobbat, tökéletesebbet kívánsz, előbb magadnak kell lelkileg, szellemileg szebbé, jobbá, tökéletesebbé válnod. És ez nem hit kérdése.

A lelki fejlődés bizonyos szintjének elérése előtt jobb számodra, ha nem találkozol ideális társaddal, lelki duál-pároddal. Ha mégis megtörténik, oly erős a vonzódás, hogy hajlamossá válsz minden józan ész ellenére cselekedni, és bárkit félresöpörni az utadból, csak hogy együtt lehessetek. Nem törődsz azzal, hogy kinek okozol szenvedést, kiben hagysz mély érzelmi sebeket.

Az ilyen dolgoknak azután évekre - akár életekre -kiható karmikus következményei lesznek.

A CD-n lévő program azonban stimulálni fogja ez irányú törekvésedet, ezért szeretettel felhívom a figyelmedet, hogy ezt a részt valóban csak saját felelősségre, az esetleges veszélyek és karmikus következmények tudatosításával és figyelembevételével hallgasd rendszeresen.

A SZÜLÖK LELKI FEJLŐDÉSE ÉS A SZÜLETENDŐ GYERMEK

A modern tudomány tanításaival ellentétben az univerzum törvényei szerint szó nincsen „genetikai öröklődésről". A kutatók rendkívül büszkék arra, hogy végre sikerült elkészíteniük a géntérképet, azaz megfejteni az emberi DNS-bázis sorrendjét. Úgy gondolják, minden információ ezekben van kódolva, és ezek megváltoztatásával gyógyíthatók lesznek a betegségek, felismerhetők lesznek bizonyos betegségekre való hajlamok, megválasztható lesz a születendő gyermek neme, és még sorolhatnám. Mindez részben - de csak részben - valóban így is van. Érdemes azonban bepillantani a kulisszák mögé.

Amint azt A végső valóság c. könyvben remélhetőleg sikerült mindenki számára érthetővé vagy felismerhetővé tenni, az élet több síkon, több egymást átitató energiaszinten zajik. Az ember gondolataival, érzelmeivel és emlékeivel együtt él és létezik magasabb rezgésszámon a fizikai testetöltés előtt, és élete folytatódik a fizikai test halála után. Ez olyan felismerés, amelyhez ezúttal nem a hit vagy a vallásos tanítások vezettek, hanem a már felismert fizikai törvények, kutatási eredmények rendszerezése, megfelelő csoportosítása. Az ember él a születése előtt, és él a test halála után, függetlenül a bőre színétől, társadalmi rangjától vagy etnikai hovatartozásától, és függetlenül attól, hogy mit hisz. Hogy ez az élet

milyen, erre itt nincs lehetőségem kitérni, de arra mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy a test halála utáni élet minősége és milyensége nagyon szoros összefüggésben áll a lelki fejlődés mértékével és szintjével. Legmarkánsabb meghatározója az, hogy kinek mennyi szeretet van a szívében.

Érdekes módon ugyanezek a dolgok határozzák meg azt is, hogy milyen gyermek születik a családba. A gyermek valójában olyan lélek, aki már több fizikai inkarná-ciót átélt, emlékekkel, élmények gazdag tárházával, és saját gondolatokkal, elképzelésekkel rendelkezik. Csalóka dolog úgy gondolni rá, mint aki most látja meg először a napvilágot, mint aki kicsi és gyámoltalan, és mindenre a szülei fogják megtanítani. Még az is megtörténhet, hogy az a lélek, aki most gyermekedként van veled, előző életedben az édesanyád vagy az édesapád volt, és erre valamilyen szinten emlékszik is.

„Emlékszel anyu/apu, amikor én nagy voltam, és te kicsi voltál..." - szólal meg a csemete, mire a szülő: „Ugyan, kisfiam, ne beszélj butaságokat."

Pedig dehogy beszél butaságokat a gyermek.

Születése előtt a lélek kiválasztja a szüleit.

Vajon milyen alapon választ?

Hasonló a hasonlót vonzza. Ez az univerzum egyik törvénye, ami itt érvényesül a leglátványosabban. Vajon vonzódik-e egy értelmes, szerető szívű, egészséges lélek olyan szülőkhöz, akik - önzésből és tudatlanságból származó - veszekedésben, civakodásban, és részben ezeknek következményeként, betegségektől kínozva élik az életüket? Gondolom, a válasz egyértelmű. Hiszen azért lövünk, hogy tovább fejlődjünk, és a korábban, előző életekben elért eredményeket tovább javítsuk. Nyilvánva-

ló, hogy olyan szülőket választunk, akik ezt lehetővé teszik számunkra.

Kislányom mindössze két és fél éves volt, amikor a bölcsiből hazafelé jövet, az utcán szemtanúja volt, amint egy anyuka verte a kisfiát. Nem szólt semmit, csak órák múlva reagált a történtekre az alábbi szavakkal: „Milyen rossz anyukát választott magának az a kisfiú."

Bölcs ő, a gyermek, aki a bölcsőben fekszik vagy a bölcs-ő-débe jár, hiszen még nem veszítette el a kapcsolatot azzal a világgal, ahonnan érkezett.

A szülők kiválasztása némi túlzással ahhoz hasonlítható, amikor felnőtt fejjel kocsmát vagy vendéglőt választunk. Van, aki csak a legtisztább, legelegánsabb vendéglőben érzi jól magát, és van, aki csak a legfüstösebb, leg-koszosabb „késdobáló" kocsmában. Nem jellemző, hogy ugyanaz az ember mindkét típusú vendéglátóipari egységet ugyanolyan előszeretettel és ugyanolyan gyakorisággal látogatná. Egyszerűen nem az ő „rezgésszáma", nem tudja benne otthon érezni magát. Ugyanígy a születendő gyermek is csak ott tudja „otthon érezni magát", ahol saját fejlettségi szintjének megfelelő szülők és rokonok vannak.

Na már most: aki lélekben gazdagabb, szebb, okosabb, szorgalmasabb, tehetségesebb gyermeket szeretne magához vonzani, annak bizony lelkileg fejlődnie kell. Magasabb szintű tudatosságot kellene elérnie, több harmóniát teremtenie önmagában és a környezetében. Pozitív gondolatokkal kellene feltöltenie a mindennapjait. Mindenben igyekeznie kellene a szépet és a jót látni. Tartózkodnia kellene minden panasztól, és minden olyan gondolattól és cselekedettől, ami embertársainak kellemetlen. És - nem utolsósorban - amint a gyermek megérke-

zik, őt is támogató, bátorító szavakkal volna jó nevelni. Bőkezűen kellene bánni a dicsérettel, ha rászolgál, és ha valami rosszat tesz, nem őt kellene minősíteni, hanem a cselekedetét. Ezerszer jobb azt mondani, hogy "ejnye, ez most nem sikerült olyan jól, úgy látszik, több gyakorlatra van szükség", mint azt, hogy "ügyefogyott, ügyetlen és kétbalkezes vagy".

Ez a cél. Az odavezető út azonban gyakran rögös, elsősorban azért, mert a saját szüleink más mintákat ültettek el a mélytudatunkban. Fogalmunk sincs már arról, hogy gondolataink teremtő erővel rendelkeznek, amivel életünk legtöbb aspektusa megváltoztatható, és a már jól bejáratott, kesergő, önmagunkkal és másokkal elégedetlenkedő gondolataink hatására újra és újra megteremtjük azt, amitől a legjobban szeretnénk szabadulni.

Az önmagunk által teremtett és életre hívott nehéz élethelyzetek azonban egy pillanatig sem jelentik azt, hogy fejlődésünk elakadt. A nehéz helyzetekből, ha lassan is de tanulunk. A betegségek is hozzájárulnak ahhoz, hogy gondolkodásmódunkat megváltoztassuk, korábbi életvitelünket átértékeljük. A betegség rendszerint akkor Jelentkezik, ha már jó ideje nem figyelünk a szívünk tájékán jelentkező szorongó érzésre, a napfonat-csakra szintjén jelentkező Idegességre, vagy a torok-csakra szintjén jelentkező fojtogató szorításra, de még sorolhatnám. Később megjelenik a fizikai tünet, amely felhívja a figyelmünket, hogy itt bizony valamit változtatni kell.

A születendő gyermek gyakran ugyanilyen problémákkal küzd. Korábbi életeiben nem figyelt a jelekre, és csak a fizikai test szintjén jelentkező betegség tudja ráébreszteni arra, hogy gondolkodásmódot, életmódot kell változtatnia. Ezért az ilyen gyermek olyan szülőket fog válasz-

tani, akiktől bizonyos betegségekre való hajlamot „örökölhet". Azért teszem idézőjelbe, mert valójában nem öröklésről van szó, és nem a szülők felelősek érte. A születendő gyermek már eleve magában hordja ezeket a hajlamokat, és olyan környezetre tud behangolódni, ahol a szülők szintén magukban hordozzák a hasonló hajlamokat. A betegségekre való hajlamot tehát nem „örököljük", hanem magunkban hordjuk. Ennek oka elsősorban az, hogy nem vagyunk tisztában az univerzális élet törvényeivel és lehetőségeivel, és gondolati, teremtő erőnket még nem sikerült a béke és harmónia irányába terelnünk.

Az orvostudomány ma - jobb híján és még mindig a darwini evolúciós elmélet hitvilágában élve - azt feltételezi, hogy a DNS-ben kódolt információ van. Valószínűleg el kell még telnie néhány évnek vagy évtizednek addig, amíg megállapítást nyer, hogy az anyagi világ egy magasabb energiaszint által létrehozott és irányított világ, és ilyen értelemben a DNS valójában egy energiaátalakító antenna. Nem információtároló, hanem információt felfogó és továbbító rendszerről van szó. Ha egy rádióantennát megváltoztatunk, formáját, anyagát változtatjuk, más adás befogására lesz alkalmas. Ha a DNS-láncba beleavatkozunk, abból bizonyos részeket kiveszünk, és másokkal helyettesítünk, más adást fog közvetíteni, és a fizikai szinten megjelenő eredmény is más lesz. Maga az információ azonban nem a DNS-ben van. Már csak azért sem, mert az információ létezik a fizikai test megszületése előtt, és megmarad a fizikai test felbomlása után is.

Amit magunkkal hozunk,