Viktória faktorok

Ezen az oldalon azokat az írásokat közöljük, amiket ti küldtetek el nekünk, és felhatalmaztatok arra, hogy közreadjuk.

Örömmel vesszük, ha küldtök nekünk írásokat! Lehet ez tanulmány, blogbejegyzés, hozzászólás, bármi.

Köszönjük a bizalmat.

Kedves Kreátor!
Tetszik a kezdeményezésed a férfi és női gondolkodást illetően. Leírok pár dolgot női szemmel nőkről,ahogy én látom. Én úgy gondolom,hogy a nőknek kellene megváltozniuk és a férfiak ezután automatikusan hozzájuk igazodnának. Valahogy úgy tűnik,hogy nők nem mondják el a véleményüket férfiaknak és arra várnak,hogy maguktól rájöjjenek dolgokra. Na most szerintem ez azért lehetetlen,mert ha valaki fiúként születik és fiúnak nevelik,akkor mégis honnan tudná a női dolgokat,ha senki nem mondja el neki?
Például ott van a szexualitás. Volt egyszer egy exem. Az elején működött a szexuális életünk,aztán elkezdett nem működni. Odaálltam elé és megmondtam neki,hogy "ne haragudj,de ha te reggel felkelsz,elmész dolgozni,este hazajössz,lefikázod a kaját amit csináltam,közlöd,hogy a tányért a mosogatótálcán a másik irányba kell odarakni,eszedbe se jut megkérdezni,hogy milyen volt a napom,viszont azt részletesen ecseteled,hogy te mennyit dolgoztál,majd ahelyett,hogy megdicsérnéd az új hajszínemet közlöd,hogy "minek festetted át a hajad,nekem jó voltál úgy is",majd este mellém bújsz az ágyba és elkezdünk szexelni, akkor nekem tuti nem lesz orgazmusom,ugyanis a szexre való vágy nálam reggel kezdődik,egész nap tart és este beteljesül".Erre közölte velem,hogy ez csak nálam van így. Magyarul hülyének nézett.
Előzmény:38 évesen azt hitte,hogy a szex az ágyban kezdődik és egy fizikai dolog,ha nekem nem megy neki viszont működik,akkor az az én hibám. Na nem is ez a lényeg,mert én leléptem tőle rögtön,hanem az,hogy miért gondolta ezt. Volt előttem egy felesége. Feleséggel nem működött a szex szintén, gyanítom hasonló okok miatt,mindez a válópernél derült ki(!),hogy a nő csak eljátszotta az orgazmust. Aztán a feleségnek lett egy szeretője,és 3 hetes viszony után beadta a válópert. De még ez se a lényeg,hanem az,hogy miért alakult ez így ki. Honnan tudhatná egy férfi,hogy mit hogyan kell csinálnia,ha senki nem mondja el neki?A feleség 3 gyereket szült neki és azt hitte magáról, hogy nem képes orgazmusra. Ez kinek a hibája?Szerintem nem a férfié. Tíz évet leéltek egymás mellett,miközben a férfi nem tudott arról,hogy mit csinál rosszul,mert a nő ahelyett,hogy megbeszélte volna vele a dolgokat, elnyomta magát és a férfit hibáztatta. És nagyon is sokan csinálják ezt. Nem jó nekik ez vagy az és ahelyett,hogy odamennének a párjukhoz megbeszélni a dolgot,felhívogatják a létező összes barátnőt,és már az egész környék tudja mi a probléma a kapcsolatban,csak a férfi nem. Ilyenkor persze mindig van valaki aki felteszi a nőnek a kérdést,hogy "miért nem beszéled meg a férjeddel",erre a válasz:"vele sose tudtam elbeszélgetni".Erre a kérdés:"akkor miért mentél hozzá?"Erre a válasz: "Azt hittem megváltozik".
Csak azt nem értem mégis mitől változna meg,ha nem mondja el neki a nő őszintén,hogy mi a helyzet. Akkor most kivel is nem lehet beszélgetni tulajdonképpen?Magától nem fogja kitalálni a férfi a nő problémáját és erről nem ő tehet. Következmény: 38 éves férfi ha meghallja azt,hogy törődni is kéne a nővel akkor lesz jó a szex,nem hiszi el,mert tíz éven keresztül ezt az infót titkolták előle.Ja és akkor még merjen bízni nőkben. De a szex csak egy példa volt. Egyéb más esetekben is így van ez. Nő durcás,ingerült.Férfi megkérdezni,"mi a baj".Válasz:"Semmi". Na ilyenkor én ha férfi lennék költöznék,de rögtön. Nem értem,hogyha nők nem mondják el a férfiaknak mi a bajuk,miért gondolják úgy,hogy a férfi hibája,ha nem jön rá. Múltkoriban egyik barátnőmet kísértem el az anyukájához,mert felhívott,hogy elköltözik a férjétől. A következőképpen zajlott a dolog. Nekem elmondta az okokat miért, pont mire végeztünk, megjelent a férj,kérdezte "miért?". Gondoltam kimegyek a konyhába a gyerekekkel, beszéljék meg kettesben a problémát,hátha meg lehet oldani. A nőnek már az se tetszett, hogy a konyhába vonulok,szinte én beszéltem rá,hogy maradjon kettesben a saját férjével. Pár perc múlva kipattant a konyhaajtó. Kérdeztem:"Ilyen gyorsan megbeszéltétek?" (Merthogy nekem a nő 3 óráig mondta). Erre válasz a nőtől:"Nincs mit megbeszélnünk." Hű,gondoltam, tuti beadja a válópert,már meg se akarja beszélni,ennek véglegesen vége. De nem!A férj megkérdezte,"Na,akkor megyünk?" Válasz a nőtől:"Megyünk" Erre hazamentek. Másnap sms: Rövidített változata a 3 órás mi a bajom a férjemmel beszélgetésnek. Erre kérdésem:"miért nem beszéled meg vele?vagy mondtad neki?"válasz:"Á, vele nem lehet beszélni."Akkor most kivel nem lehet beszélni?Ott voltam amikor a férfi megkérdezte mi a baj,a válasz itt is a "semmi" volt,aztán mentek. Pár nap múlva a férfi kérdezte meg tőlem,hogy szerintem depressziós-e a felesége,vagy az-e a baja,hogy meghízott,én meg mondtam,hogy egyik se szerintem,menj haza és kérdezd meg. Megkérdezte,válasz a "semmi" volt. Másnap sms a nőtől,hogy ő ki van borulva,mert a férje azt mondta rá,hogy ő egy depressziós,dagadt kettyós. Hát az a helyzet,hogyha én kérdezném,hogy mi a baj és a kiderülne,hogy rendszeresen a semmi,mégis menne a balhé,én is azt hinném,hogy depressziós a feleségem, csak én nem lennék olyan "jó fej",hogy eltartanám a továbbiakban is és elkezdenék mellette szeretőt tartani,hogy még nekem kelljen hazudoznom és titkolóznom,én bizony otthagynám. A nőnek csak annyi jött le,hogy a férje milyen bunkó, nem érti meg őt....na de mégis honnan tudná mi a nő baja,ha nem mondja?Honnan találja ki?És ennek mi a következménye?A férfi szépen leszokik arról,hogy a kérdést feltegye,hogy "mi a baj".Sőt,ha majd elválnak és új kapcsolata lesz,ott lehet,hogy hülyének fogja nézni azt a nőt, aki közli mi a helyzet.
Más példa:Mivel egyedül nevelem a gyerekemet,jönnek néha kérdések felém. Női tipikus kérdés:"Van elég pénzed kettőtökre?"Férfi tipikus kérdés:"Nem hiányzik,hogy valaki melletted legyen,átöleljen,együtt legyetek esténként?" Nos ezen én nagyon ledöbbentem és nekem ez volt az a pont amikor rájöttem,hogy nem a férfiak érzelem sivárak.
Szóval. Én úgy gondolom,hogy tele van ez az ország határozatlan nőkkel,akik saját magukat elnyomják. Ha mernének őszinték lenni és nem éreznék úgy,hogy a férfiak azért születtek le a Földre,hogy kitalálják a gondolataikat,hanem méltatnák őket a beszélgetésre,és a kérdésekre nem a "semmi",a vállvonogatás és a hiszti meg a durcáskodás lenne a válasz,akkor megváltoznának a férfiak is,mert megtudnák egyáltalán mi a baj. De ha nem mondják el nekik, akkor mégis hogyan?Akkor felhagynak egy idő után a kérdésekkel és mindent le akarnak egyszerűsíteni. Aztán persze ők lesznek a "bunkók,érzéketlenek,nem lehet velük beszélni" Holott nem velük nem lehet beszélgetni,hanem sok nő nem tud MAGÁRÓL beszélni.
Plusz: Nem értek valamit, ez viszont férfiakkal kapcsolatos. Nem értem miért van az,hogyha mondok valamit és a férfi nem érti,vagy nem ért vele egyet,akkor miért hagyja rám. Mert hogy ha mondok valamit ami nem egyezik a férfi véleményével,akkor azt nem azért mondom,hogy én nyerjek,ugyanis bennem alapból nincs versenyszellem,nem is azért,hogy okosabb legyek a pasinál,mert mondom,hogy nincs bennem versenyszellem,és nem zavar,ha egy pasi okosabb,sőt,legyen is az....és igenis zavar,ha rám van hagyva. Én csak véleményt közlök szimplán. Nem értem miért csinálnak férfiak a szimpla pici véleménykülönbségekből hatalmi játszmát. Engem nem zavar ha senki se nyer. Egy férfit miért zavarja,ha nem ő nyer?Kétféle képen tud nyerni:bebizonyítja hogy igaza van, vagy "igazad van drágám"közben mosolygás, és azt gondolja, hogy "na ha ráhagyom a nőre,hamarabb bedugul,had örüljön".Kérdés:Ez miért van így?Véleménykülönbségeket nem lehet csak úgy lazán venni leszarjuk stílusban?

Tudom,hogy általánosítottam és azt is,hogy ez csak egy darab szempont. Írjatok több szempontot és akkor több lesz. Valahol el kell kezdeni a kommunikációt. Én nőként nőkről írtam,férfiakról csak kérdést tettem fel. Azt csinál mindenki amit akar,de szerintem célszerű ha mindenki a saját neméről ír,hátha így jutunk valamire. 

Jayme

Farkas Zsigmond:

Richter Miklós:

Miért nem tűzünk ki célokat?

(részlet)

Én egy nagyon kis településről származom, 600 fős, ahol a „kulturális központ” a helyi kocsma, amelyet ma is néha meglátogatok, ha hazatérek havonta egyszer, hogy jót tudjak beszélgetni a régi haverokkal, ismerősökkel.

– Ma már a barátaim értik, hogy én miért tanultam ennyit, és miért szakadtam ki abból a környezetből, de amikor elváltunk, akkor nagyon nem értették, hogy miért jobb egy diploma, mint egy traktorvezetői jogosítvány, hiszen aratási időszakban azzal aztán sok pénzt lehet keresni.

Na és „jó” példaként szolgált édesapám is, aki pedagógusként a helyi iskolában harmadát kereste, mint egy jó traktoros. No de, szerencsére azért ha ez a példa nem is motivált volna arra, hogy talán a traktorvezetőihez képest lehet magasabb célt is kitűzni, ott volt a család, aminek  egy tagja, jó mentorként segített abban, hogy talán Nagyvelegen kívül is van élet.

Mára sok barátom mondja, hogy igazam volt akkor, amikor próbáltam őket is arra buzdítani, hogy akarjatok többet, újabb célokat. – Hát igen, ma már erre csak azt tudom mondani, hogy egy baj van az élettel, hogy csak egyszer élhetjük meg itt a Földön.

Nagyon sok jó képességű barátom volt, akik sokkal jobb tanulók voltak nálam, de valahogy azt láttam rajtuk, hogy az élet hajrájában a célegyenesben elfáradtak és már nem akartak újabb célokat, újabb küzdelmeket, csak békét, nyugalmat.

No, ezt az utóbbi gondolatot nem nagyon értettem akkor.

Történt azonban egyszer, hogy a fenti dolgot kinyilatkoztató barátom eléggé illuminált állapotba került a helyi „kulturális központban” és megnyílt nekem (Eredeti nyelvezetben, részletesen idézem):

 -„Tudod Mikikém b…, neked könnyű.”  (Na ezt még követte némi helyi szleng, ezt kihagynám.)

 - „Emlékszel arra, amikor hatodik év végén mindenki gratulált a jó bizonyítványomhoz,  szerinted akkor én minek örültem?”

- Hát, gondolom a jó jegyeknek, mert nem hiába tanultál annyit. -  válaszoltam.

- „A nagy francot Öcsikém (mert, hogy ez volt a becenevem), az új biciklinek, ami várt otthon.

Emlékszem apám szavaira, minden áldott alkalommal, ha hármast vittem haza, azt mondta, úgy látom fiam, Te nem akarod eléggé azt a biciklit. Pedig én igen is nagyon akartam.

 Fater szerint, ha már elvégzem jól az általánost, akkor nagy gond nem lesz. Na, igen ám, de amikor elvégeztem a nyolcat, azt mondta apám: „ - Na fiam te döntesz, mit szeretnél tanulni!”, - és mivel sok haver a mezőgazdasági szakmunkásképzőbe ment, hát úgy gondolta, én is odamegyek. Néztek is rám érdekesen a beíratkozáskor a suliban, hogy ilyen jegyekkel ide felvételizni nem egy nagy kihívás. Na igen, ez első évben jó volt, mert szinte a könyv kinyitása nélkül is a legjobb tanuló voltam, csak úgy elvoltam: buli, cigi, pia, jó kis koleszes élet, szabadság, szinte semmi korlát – végre magam lehettem, - legalábbis akkor ezt gondoltam.” - mormogta a Joci barátom. – „Nincs a fater a céljaival, amelyeket ő szabott meg, ő mondta meg, hogy mit és mikor kaphatok meg. Azt gondoltam az Élet, amelyről regéltek nekem, nem is olyan nehéz, hisz alig kell tennem dolgokat és már minden működik.

Az ipari vége felé kérdezgették a suliban, hogy kinek milyen tervei vannak. Én erre nem igazán gondoltam, hisz a Fater „lezsírozott” mindent a TSZ elnökkel, hogy mehetek oda traktorosnak.”

 - Na, tehát érted Öcsikém, helyettem mindig gondolkodott valaki, és most nézd meg mire vittem: portásként dolgozok, mint biztonsági őr. Alig jövünk ki a havi fizetésből, már nincs fater, aki támogat. -  Na jó, hát nem nyekergek itt tovább neked, majd lesz valahogy, - igyunk inkább b…”

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat